A téli sózás kettős hatása

A tél beköszöntével az utak és járdák sózása mindennapi gyakorlat.

A csúszásveszély csökkentése érdekében ez nélkülözhetetlen eszköz, ugyanakkor kevésbé látványos, de annál jelentősebb következményekkel jár a felületekre nézve.

A só és a nedvesség együttes hatása hosszú távon nemcsak esztétikai hibákat, hanem komoly szerkezeti károsodásokat is okozhat. Bár a közlekedés biztonsága elsődleges, érdemes tisztában lenni azzal, hogy mindennek ára van – és ez az ár sok esetben nem pénzben, hanem élettartamban és tartósságban mérhető.

A sózás hatása fémre, betonra és kőre

A fémfelületek különösen érzékenyek a sóra. A kloridionok a nedvességgel együtt beindítják a korróziós folyamatokat, lebontják a felület védő oxidrétegét, és kedveznek a rozsda gyors kialakulásának. Egy-egy téli szezon is elegendő lehet ahhoz, hogy látható változás induljon el, de a valódi veszély a hosszú távú hatás. Amikor a korrózió az anyag mélyebb rétegeibe hatol, már nem csak a felületet érinti, hanem a teljes szerkezetet is gyengíti. Ez különösen kritikus vasbeton építményeknél, ahol a só képes elérni a beton pórusain keresztül az acélbetéteket. Az acél rozsdásodás közben kitágul, akár háromszorosára is nőhet a térfogata, ami belső feszültségeket kelt, és a beton repedéséhez, majd lepattogzásához vezet. Ez a jelenség az egyik leggyakoribb oka a híd- és útburkolatok idő előtti tönkremenetelének.

A beton és a kő felületek más módon károsodnak. A sóoldat könnyedén beszivárog a pórusokba, majd amikor a víz elpárolog, sókristályok maradnak hátra. Ezek a kristályok növekedésük közben folyamatos nyomást gyakorolnak a pórusfalakra, ami mikrorepedéseket okoz. Ha ehhez még hozzájárul a fagyás és olvadás váltakozása, a repedések gyorsan terjednek, a felület pedig elkezd töredezni. Ez a folyamat nem látványos az első években, de hosszú távon jelentősen csökkenti az anyag szilárdságát. Egy 2021-ben publikált vizsgálatban például betonmintákat tettek ki sóoldatos fagyás–olvadás ciklusnak, és azt találták, hogy 75–120 ciklus után a beton nyomószilárdsága 20–40 százalékkal is csökkenhet. Ez jól mutatja, milyen erőteljes hatása lehet a rendszeres sózásnak.

Érdekes tény, hogy nem minden só egyformán veszélyes. A leggyakrabban alkalmazott nátrium-klorid mellett más sóféléket is használnak, például kalcium- vagy magnézium-kloridot. Ezek közül egyesek sokkal agresszívebben támadják a felületeket, és gyorsabban idéznek elő korróziót. Kutatások kimutatták, hogy a különböző sók kombinációja még súlyosabb hatásokkal járhat, mint az egyes anyagok külön-külön. Ez különösen aggasztó olyan területeken, ahol a környezetvédelmi előírások miatt alternatív sókeverékekkel kísérleteznek.

Láthatatlan és hosszútávú hatások

A sózás hatása nem korlátozódik a közvetlenül érintett felületekre. Sópára és fröccsenő sós víz révén a korrózió akár több méteres távolságban is megjelenhet. Egy kanadai tanulmány szerint az utak mentén lévő acélkorlátok, közlekedési táblák és még elektromos berendezések is jelentősen gyorsabban rozsdásodnak, ha sózás történik a közelben. A só tehát nemcsak az utat, hanem a környezetét is hosszú távon károsítja.

Az esztétikai következmények szintén szembetűnőek. A fehér foltok és csíkok, amelyek a betonon vagy a kőburkolatokon megjelennek, nemcsak csúnyák, de jelzik is, hogy a só bejutott az anyag belsejébe. Ez az esztétikai probléma sok esetben megelőzi a szerkezeti károkat, így intő jelként is szolgálhat. Ha rendszeresen tisztítani kell egy adott felületet a sómaradványoktól, az egyértelműen arra utal, hogy a védelem hiányos, és hosszabb távon nagyobb károk is várhatók.

A megoldás természetesen nem a sózás teljes elhagyása, hiszen a biztonság fontosabb, mint a felület épsége. Ugyanakkor a megelőzés és a megfelelő karbantartás sokat segíthet. A rendszeres tisztítás, a védőbevonatok alkalmazása és a kisebb repedések azonnali javítása mind hozzájárulnak ahhoz, hogy a felületek hosszabb ideig ellenálljanak a só káros hatásainak. Vannak kísérletek alternatív anyagokkal is, például acetát- vagy formiát-alapú jégmentesítőkkel, de ezek ára és környezeti hatása egyelőre korlátozza széles körű elterjedésüket.

A téli sózás tehát kettős arcot mutat. Azonnali biztonságot nyújt, de közben alattomosan pusztítja a felületeket. Érdemes erre tudatosan figyelni, mert bár a károk lassan, szinte észrevétlenül épülnek fel, a végén hirtelen, látványos problémák formájában jelentkeznek. Egy-egy repedés vagy rozsdafolt sokszor nem tűnik komolynak, de mögötte évek sókristályos és korróziós munkája áll.